Sziasztok!

Mint azt már sokan tudjátok,kaptam egy lehetőséget, aminek keretében november végéig az egyik svájci leányvállalatnál dolgozhatok. 

Úgy gondoltam, sokkal egyszerűbb lesz ilyen formában megosztani Veletek a svájci élményeket, ezért ma megszületett életem első blogbejegyzése. :) Na de, ne túlozzunk, nevezzük inkább élménybeszámolónak... :P

Az első és egyik legfontosabb dolog , amit meg kell említenem, hogy már a "búcsúbulik" miatt megérte elvállalni ezt a munkát, itt is köszönöm szépen mégegyszer azoknak, akik ott voltak:-))

Utazás:

Vasárnap este 8 után indult a repülő Zürichbe. Egész nap nagyon erős szél fújt, ezért kicsit tartottam a felszállástól, de szerencsére nem volt semmi gond. Nagyjából fél óra repülés után viszont irtózatosan elkezdett rázkódni a gép, de nem ijedtem meg, hozzászoktam már a turbulenciához. Annyi volt a gáz vele, hogy nem akart abbamaradni, így kezdett már kicsit kényelmetlenné válni a helyzet, amit valószínűleg a mellettem ülő lány is hasonlóan gondolt, mert odafordult hozzám és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem beszélgetni, hogy eltereljük a figyelmünket. 

Ekkor kiderült, hogy ő is expatként dolgozik, most épp Barcelonában, ráadásul még egy közös ismerősünk is van a cégnél. Szintén véletlen egybeesés, hogy ő is akkor fog hazautazni legközelebb amikor én, csak ő az anyukája szülinapjára, én pedig az apukáméra :)

2 napot töltöttem hotelben, mielőtt átvettem volna a lakást Zugban. Itt egy vicces dolog volt, amit meg kell osztanom Veletek. Hétfőn mikor visszaértem az irodából a hotelbe, nagyon furcsa szag volt... Nem értettem miért, de kinyitottam az ablakot, gondoltam majd elmúlik... Aztán kerestem valamit a bőröndömben, amikor észrevettem, hogy a Jujutól és Jocótól kapott, cuki csatosüvegben levő házipálinka az utolsó cseppig belefolyt a táskámba ... Most következzen 1 perces néma csönd a pálinka miatt..... :(

Szerencsére találtam pár ruhát ami megmenekült, így nem kellett piaszagúan mennem másnap dolgozni, bár a munkatársaknak biztos tetszett volna :) 

Munka:

A munkatársaim és a főnökeim is nagyon kedvesek és közvetlenek, így megkönnyítik a beilleszkedést. Első nap kaptam tőlük egy aranyos üdvözlőkártyát és egy nagyon szép virágot is: 

Alapvetően angolul beszélünk, de kávézás és ebéd közben gyakran előkerül a német, főleg a svájci német, amit néha értek, néha nem , de mindig odafigyelnek rám, hogy ne maradjak ki a poénokból. Már az első napokban megtörtént az első high-five, hát nem hiába, mindig is tudtam, hogy vicces gyerek vagyok... :D :D 

Az átlagéletkor magasabb, mint az SSC-ben, meg is lepődtek az itteniek, amikor megmutogattam az AR csapatot a termoszom képeiről. Nagyon jó a hangulat, mert fiatalosak és nyitottak, egyáltalán nem érezhető a korkülönbség.

Az iroda barátságos, kb. 8-an vagyunk egy helyiségben, halkan szól a rádió és van egy doboz, amit mindig másik iroda emberei töltenek meg csokival,így sokan bejönnek, hogy vegyenek belőle. Ezt arra találták ki, hogy a külön irodában dolgozó embereket közelebb hozzák egymáshoz. 

Amit még imádok az irodában, az a Nespresso kávégép. (hozzátenném a lakásomban is van egy... nyaminyammii....) 

Van a cégnek saját étterme, ahol többféle menüből tudunk választani, fizetni pedig vagy úgy lehet, hogy töltünk a badge-re pénzt, vagy pedig a fizetésünkből levonják a fogyasztást.
Svájchoz képest nagyon olcsón lehet itt enni, én például 12 CHF ellenében ettem levest és húsos főételt, amihez jár 1 dl narancslé is (a víz pedig ingyen van:)) Viszonyításképpen, egy ilyen menü máshol kb. 40 CHF. 
Ja és nem elég, hogy olcsó, még finom is! 

Azt hiszem első posztnak bőven elég lesz ennyi, mert nem fogjátok elolvasni :) 

Mivel egész nap esik az eső, holnapra már meglesz a második bejegyzés is, amiben a lakásról, a városról és a közlekedésről fogok írni.

Egy kis kedvcsináló:

Köszi, ha elolvastátok és puszi:

Eszti